2012. május 19., szombat

A megfoghatatlan ünnep

Most élsz, a régi sláger és anyád is ezt mondja, amikor a jövő heti vendégségen idegeskedsz - messze az még! -, vagy amikor azon, hogy miből veszel a gyereknek cipőt. Ma kapott nyugdíjat, és régen tervezi, hogy a lábbelit majd ő, fogd az árát, vigyed! Viszed, és tudod, vénségére hazudik, mint a vízfolyás, most találta ki, hogy neked jó legyen. 

2012. május 15., kedd

Májusi zsongásban

Minden csak díszlet, a hétköznapi értelem ráfogott, és ha ez az értelem valamitől darabjaira hullik, a dolgok lelküket vesztik, és mögöttük a végtelen üresség. Jenő ilyenekre gondol, hogy a műsorvezető beszéde alatt ébren maradjon. Bánja, hogy eljött, inkább otthon bóbiskolna. Bölcselkedő gondolataival a kezdettel bíró dolgok elkerülhetetlen végéhez, a mulandóságához ér, amikor a kinek van kérdésére fölriad, mehetünk.