2011. augusztus 21., vasárnap

Jó kenyér és forró lángos kacsazsírral

Majd mi, itthon! A kenyérsütőből kidőlt a túlságosan sok és megkelt tészta. A fölöslegből a tűzhelylapon akartam időutazást. Az eredménynek köze nem volt a régi, kemencés lepényhez, de elromlott étvágyunk mégis mohón csapott le: téptük, csíptük forrón, és mint aki egy hete nem evett.

2011. augusztus 18., csütörtök

Elfogyott napok - második részlet

- Jaj nekem, már megint kizökkent az idő! Mit akar ez az ember velem? Hová telefonál? Én lennék az asszony, aki a százegy kiskutyás táskájával alszik az erdei asztalon? Miféle mentőkről magyaráz? Megint elvisznek?! Ezt nem teheti velem! Becsukja mobilját, és leül mellém. Elhúzódok. Közelít, karja már a vállamon. Régen nem volt senki ilyen közel hozzám… El kell neki mondanom Malackát! Hogy én is a Malacka Napját várom! Hogy minden megváltozzon! Hirtelen kinyílok, furcsa állapot. Álmodom még?

2011. augusztus 11., csütörtök

Elfogyott napok - első részlet

Kopasz fák törzse, bokrok fakó, fonnyadt díszei fogadták a menekülőt, a tegnap még kisdiákokkal körülvett tanító nénit: mikor lesz itt az óra, amikor ennek is vége szakad? Madarak szálltak el fölötte. Nem ének jutott eszébe róluk, havas téltől rettegés szorította össze a szívét, és félni kezdett meghatározhatatlan tárgyú borzalmaktól, ének nélküli napoktól. Nincsen abban szeretet, akiben ennyi a félsz, mondogatta, és elrettent, amikor szívéhez ért a mondat. Még időben vette észre a férfit, aki olyan volt, mint egy fa az erdő fái közül, akár el is futhatott volna előle. Megérzik egymást a hasonlók, csak a bolond Józsi volt a faluból.  A férfi megfogta a kezét, hö, hö, mondta, és szeme fehérje fehérebb volt minden létező fehérnél, szeme bogara a fekete kút mélye volt. Hídon ment odáig, keskeny sávon lehagyva azt, aki azelőtt volt – mi előtt, nem fontos, mint ahogy a most se az, semmi se az, ami időtől függ -, kellékek nélkül érkezett, már csak önmagával azonosan. János evangéliumát mondta föl hangosan az úton, keresztet rajzolt az erdő fáinak törzsére.

2011. augusztus 2., kedd

Érintések - Félúton

Megjelent a Magyar Szóban http://magyarszo.com/fex.page:2011-08-03_Feluton.xhtml

Augusztusban beérnek a nyár történetei, és mint bőségszaruból a Heszperiszek aranygyümölcsei, elfogyhatatlanul gurulnak kifelé. Mint ez a történet az idővel, az érintéssel. Kedvéért hagyjuk kicsit a csúf valót, mert az élet ilyen is, furcsa is. Néha szép.