Nehezen megnevezhető érzés, vagy inkább állapot: néha megtapasztaljuk, látszólag ok nélkül, és többnyire váratlanul. Azt mondjuk rá, más szó híján: boldogság. Mint egy felhő, ami hirtelen megtalálja és beborítja az embert. Tudni kellene, hogy mi idézi elő; ha volna egy biztos recept, akkor a megfelelő hozzávalókból kikeverve bármikor tetőtől talpig boldogok lehetnénk.
Nem állítom, hogy én ismerem a receptet. Sőt, azt sem állítom, hogy évente úgy várom az első rigóhangokat, hogy biztos vagyok benne, ha majd meghallom, akkor boldog leszek. Mindenesetre, nálam valami köze csak van a kettőnek egymáshoz: a rigóhangnak a boldogsághoz. Kiénekeli a mélyből a létezésnek szóló tiszta érzést, a hálát mindenért, ami embernek kijutott.