2011. június 30., csütörtök

Boldogság, vagy valami hasonló

Nehezen megnevezhető érzés, vagy inkább állapot: néha megtapasztaljuk, látszólag ok nélkül, és többnyire váratlanul. Azt mondjuk rá, más szó híján: boldogság. Mint egy felhő, ami hirtelen megtalálja és beborítja az embert. Tudni kellene, hogy mi idézi elő; ha volna egy biztos recept, akkor a megfelelő hozzávalókból kikeverve bármikor tetőtől talpig boldogok lehetnénk.  
Nem állítom, hogy én ismerem a receptet. Sőt, azt sem állítom, hogy évente úgy várom az első rigóhangokat, hogy biztos vagyok benne, ha majd meghallom, akkor boldog leszek. Mindenesetre, nálam valami köze csak van a kettőnek egymáshoz: a rigóhangnak a boldogsághoz. Kiénekeli a mélyből a létezésnek szóló tiszta érzést, a hálát mindenért, ami embernek kijutott.

2011. június 17., péntek

Ablak a mezőre --


Vendégségben a Szélső utcában

A falu utolsó utcája hat házból áll, túloldal nélkül, arccal a mezőre fordulva. Két házat az idő szaggat, gaz ver fel, lakatlan. Kettőben menekültek élnek: fiatal házaspár három kisgyerekkel az egyikben; idős asszony a másikban, akinek férje épp csak segített elrendezkedni az új helyen,  és máris a közeli temető első menekült-halottja lett. Az özvegyasszony a fiatal házaspárral tartja a kapcsolatot, és a falu központjában lakó sorstársaival. Magyar szomszédai leginkább szerbül köszöntik, amit ő leginkább magyarul viszonoz. Talán félelemből, talán tiszteletből. Két "őslakos" család él a Szélső utcában: egy középkorú házaspár,
akik a helyi vállalatban dolgoznak, lányuk a közeli városban lakik, ritkán jár haza, meg van a maga baja, mentegetik a szülők. Az utcán csak a kisgyerekek hangolnak, forgalom nincs, betonút sem, csak egy keskeny aszfaltsáv a házak tövében. A kocsiút is zöld, szinte a túloldali mező része, a határvonalon az orgonabokrok kékeslilája.

2011. június 3., péntek

Az éjszaka madarai

Én az előttem lévő sokutcányi távolság miatt méltatlankodtam - mert az út már kifáraszt -, de nem értettek meg. Arra feleltek, amit hallani véltek: jól esett nekik ha vigasztalhatnak. Azt hitték, hogy ajándékként fogadom, és hálás leszek az aggodalmukért. Legyintettem, nem dünnyögtem tovább. Csodálkoztam gyávaságukon, hogy nem mernek szembefordulni a

Címkék

akasztott asszony háza (1) Antus meséi (1) asio otus (1) baleset (1) Balkalonológia (1) Balkán (1) bánáti csend (1) Barát-utca (1) beteg (1) boldogság (2) bombázások (1) boszorkányok (1) bükkfa (2) Columbia (1) cseléd (1) dédi (1) doktor (1) Dombos Fest (2) elfogyott napok (2) elvándorlás (1) erdei fülesbagoly (1) érintések (53) föld (1) fruzsina (1) gang (1) gyaloglás (1) háború (5) haibun (1) hajnali (1) halottak napja (1) harangoznak (1) ház (1) ibrik (1) interjú (1) írás (1) Irma (3) Irodalmi Jelen (1) irodalmi napok (1) irodalom (1) kalács (1) kalap (1) karácsonyi depresszió (1) karázsony másnapján (1) karibi világ (1) kemence (1) kenyér (3) kert (1) kishegyes (7) kishegyesi kaszáló (1) Kissanyi regénye (3) Közegellenállás (1) Közegellenállás 2019 (1) lángos (1) lepény (1) levél a katonaságtól (1) madár a célon túl (1) magány (2) Majtényi Mihály novellapályázat (2) Marquez (1) Matilda (1) menekültek (2) mozsár (1) nagy farkas dudás erika (4) nagysága (1) nfde (3) nfderika (1) novella (1) nyár (2) nyomorult élet (1) olasz baba (1) óra (1) öregség (2) ősz (1) Pecze-kastély (1) piac (1) redőny (1) régi dolgok (1) riport (2) rövidpróza (1) semmiből a semmibe (1) Sikoly (1) sírás (1) szalonna (1) szeged (1) Székács Vera (1) szellemi tulajdon lopása (1) Szerbia (2) szerelem (4) szétvert családok (1) Szombathy Bálint (1) tartalékosok (2) temetés (1) tenger (1) (1) Ujj Zsuzsnna (1) városi (1) vizihulla (1) zivatar (1)