2012. május 15., kedd

Májusi zsongásban

Minden csak díszlet, a hétköznapi értelem ráfogott, és ha ez az értelem valamitől darabjaira hullik, a dolgok lelküket vesztik, és mögöttük a végtelen üresség. Jenő ilyenekre gondol, hogy a műsorvezető beszéde alatt ébren maradjon. Bánja, hogy eljött, inkább otthon bóbiskolna. Bölcselkedő gondolataival a kezdettel bíró dolgok elkerülhetetlen végéhez, a mulandóságához ér, amikor a kinek van kérdésére fölriad, mehetünk.


Türelméből annyira telik, hogy Irmát előre engedi, és a széken, ahol előbb a nő keze pihent, megérinti a helyet. A kéz gyorsan tűnő melegét, vagy hasonló finomságot elcsípni és napokig élni ennyiből? A reménytelenül szerelmes szalmaszálnyi kapaszkodója, aki úgy vágyakozik, hogy fél is, mert mit kezdene, ha Irma holnaptól szemből a valósággal rontaná el az álmot? Veszne a káprázat, a néha keserves, vagy a máskor békés és meghitt aprókból összerakott érzés, amitől ő több lesz, de Irma sem kevesebb, csak ha lehullna az égből, ahol a semmire épített, áttetsző üvegpalota már lakhatási engedéllyel bír, és Jenő szerint örökre kettőjüké. 

A valóság és az álom élhető keveréke, az egyensúly a fő, hogy ne maradjon túlságosan sokáig itt és túlságosan hosszan amott az ember. Amikor Jenő azt mondja, nincs ideje, elfelejti, hogy mert sokat vacakol odaát, átálmodozza a napot. Kapát szívesen élesít, és hosszan kalapálja ki a kaszaélt, borsót is fejt, és ha kell, kiválogatja a padlásról az utolsó doboz zsizsikes babot is. Jóízűt révül a gépies munkák közben, elviszi a pengés, vagy a tálban koppanó szemek hangja, és ha ráadásul a körtefa alatt ül, akkor a madarak éneke segíti a repülést. Ha szólnak hozzá, soha sem hirtelen, inkább lassan tér vissza, mint aki bánja a valóságot, és azt mondja, tudja, hogy gyorsan nő a fű, de majd holnap nyírja le, kit zavar az, ráér. 

Minden dolog ráér. És másnap hajnalban, amikor még géppel zajongani illetlenség, ő már a fű közé keveredett, foszlott plakátokkal együtt darabokra szaggatja a csendet. Felejtve a másokra figyelés, a tapintat, hogy azért mégse ilyenkor, a szomszédok legédesebb álmába ront. Hajnali ötkor borotválja földig az árokszélt, szerinte májusban pont így a jó. Megáll, amikor végre kész, és bevezető nélkül morog az első álmos járókelőnek, hogy igénytelenek a nők, mind vörösre festi a haját, a törődés önmagukkal ebben merül ki, az egyforma árnyalatban. A kapuból utánanézni az iskolába induló gyereknek, az szép, bár kényszerből az egész napos anyaság, mert munka nincs, és ez a baj. Közben kit érdekel, hogy az idén ezen a hétvégén látszott a legnagyobbnak a Hold? Azt sem érti, hogy Irma az utóbbi időben miért nem jelentkezik, ha él? Vagy ő lenne az írással soron? A járókelő válasza értetlen nézés, de azért köszön, mielőtt elsiet, és mivel a maga baja foglalja le, gondolni is elfelejti, hogy ez a Jenő bolond.

Hogy megbántam-e, de hiszen legszívesebben széttéptelek volna, válaszolta Irmának Jenő, miután elrakta a fűnyírót és végre megnézte az egy hete kapott üzenetet. Fogjuk rá, hogy Jenőnél ez a széttépős kijelentés csak a május őrülete, mert ő különben szelíd, mint a galambok, bár már a galambokban sem, és a régi mondások igazságában sem bízhatunk. A mondás abból az időből származhat, amikor még vadrózsabokrok hajoltak a flaszterjárda fölé, és amikor az Irma-félék kislányként tanulták a szépség titkát, miszerint májusi hajnalok harmatával kell arcot mosni, vagy a csábítást gyakorolták, és a jázminbokor virágai közül bátorítón mosolyogtak az ilyen Jenő-félékre, akiket anyjuk túlságosan magának nevelt, hogy aztán jussuk az évtizedekig tartó gyámoltalanság, a nőkkel való keserves küzdelem legyen. Irma visszaírt, és Jenő bár kétszázat verő szívvel, de azonnal elolvasta, és utána napokig csak a mitológiákat bújta. Hogy ő lenne Dionysos? Ugyan, Irma téved! … vagy nem is, mert néha tényleg széttépné ezt a nőt. Őrület!




Címkék

akasztott asszony háza (1) Antus meséi (1) asio otus (1) baleset (1) Balkalonológia (1) Balkán (1) bánáti csend (1) Barát-utca (1) beteg (1) boldogság (2) bombázások (1) boszorkányok (1) bükkfa (2) Columbia (1) cseléd (1) dédi (1) doktor (1) Dombos Fest (2) elfogyott napok (2) elvándorlás (1) erdei fülesbagoly (1) érintések (53) föld (1) fruzsina (1) gang (1) gyaloglás (1) háború (5) haibun (1) hajnali (1) halottak napja (1) harangoznak (1) ház (1) ibrik (1) interjú (1) írás (1) Irma (3) Irodalmi Jelen (1) irodalmi napok (1) irodalom (1) kalács (1) kalap (1) karácsonyi depresszió (1) karázsony másnapján (1) karibi világ (1) kemence (1) kenyér (3) kert (1) kishegyes (7) kishegyesi kaszáló (1) Kissanyi regénye (3) Közegellenállás (1) Közegellenállás 2019 (1) lángos (1) lepény (1) levél a katonaságtól (1) madár a célon túl (1) magány (2) Majtényi Mihály novellapályázat (2) Marquez (1) Matilda (1) menekültek (2) mozsár (1) nagy farkas dudás erika (4) nagysága (1) nfde (3) nfderika (1) novella (1) nyár (2) nyomorult élet (1) olasz baba (1) óra (1) öregség (2) ősz (1) Pecze-kastély (1) piac (1) redőny (1) régi dolgok (1) riport (2) rövidpróza (1) semmiből a semmibe (1) Sikoly (1) sírás (1) szalonna (1) szeged (1) Székács Vera (1) szellemi tulajdon lopása (1) Szerbia (2) szerelem (4) szétvert családok (1) Szombathy Bálint (1) tartalékosok (2) temetés (1) tenger (1) (1) Ujj Zsuzsnna (1) városi (1) vizihulla (1) zivatar (1)