2010. október 30., szombat

Kishegyesi történetek

Megjelent a Magyar Szóban  itt

Akikre a Jóisten is áment mondott

Ház az akácok alatt

A ház eleje fehérre meszelt, az alja barna. Kettő ablaka négy-négy kicsi szemmel néz az utcára. Hatalmas akácfák nőttek a ház fölé, már ritkán látni ilyent. Öregapám hátsó udvarában voltak ekkorák a fák, aztán elfogyott a földből a víz, legalábbis ezt mondták, amikor egy tavasszal nem hajtottak ki a fölső ágak.
- Ha valami hosszú ideig kitart a helyén, nehezebb elbánni vele – mondja Józsi bácsi is a vastag fákat nézve. Büszke rájuk, és méltányolja elismerő tekintetemet. Panaszolja, hogy a szomszédja facsemetéit egy reggelre derékba törték, azt föltételezi, azért mert kifogásolta a szembe ház büdösét, amitől szellőztetni sem lehet.

2010. október 29., péntek

Levél a katonaságból, 1950-ből

Kedves Rudi komám!      Kishegyes, 1950. 12. 4.

A régen várt lapodat megkaptam, aminek igen megörültem.

Olyan soká csavarogtok, kedves komám, hogy már Északról vártalak vissza, mert ez az idő alatt kényelmesen megkerülhettétek volna a Földet, no nem hajón, repülőgépen meg elefánt hátán gondolom, csak állandóan repülőgépen, azon már háromszor is körüljárhattál volna. De Kedves Rudikám, ne búsulj, nem minden embernek van ilyen szerencséje, minnél többet csavarogtok, annál többet láttál, igaz, hogy én még nem kívánok ilyen nagy szerencsében részesülni, különösen most nem kívánom a katonakosztot., mert tavaly még csak szűken megvoltam ötvenkét kiló, de az idén csak szűken ötvenhat és fél.

2010. október 25., hétfő

Szigorúan korlátozott terjedelemben

Vasárnap
Asszonyok a hokedlin, stafírungból rájuk maradt hálóingben. A hónalj alatt jókora hasadás. A többlet miatt, amit az elmúlt húsz évében szedtek össze, hájból, gondból. Izzadságszagukat férjük sem érzi, a hasadást is megszokták, mint a három hurkát, ahogy ültükben egymásra fekszik a megereszkedett mell, a has két hájredője. Isszák a kávét, és a falon túlra néznek. .

2010. október 7., csütörtök

Részlet a "Madárének a híd fölött" című írásomból

"Fruzsina más. Arca az én arcom álarca, ismer engem és én ismerni vélem őt. A többi unoka csak lelkifurdalás: mit jelenthet nekik egy ilyen vénség, mint én? Már nem értem világukat és nem akarom követni őket az új dolgokban. Helyettem az internetet választják, a csirkepaprikásom helyett pedig a hamburgert.