2012. január 9., hétfő

Elakadás két ünnep közében


 „A mi karácsonyunknak nem lehet vége, csók!” A titkon elcsípett üzenet után kialszik a telefonfény, a gyanú marad. Kitörlöd, itt nem lesz számonkérés, most nem, majd az ünnepek után! Az asztalon száraz mákoskalács-morzsák, halványul a karácsony. Újévi vidámság kellene az áhítat után.
Furcsaszínű bundás a kertben, olyan, mint a vízparti nádasnál készült fotók alapszíne. Tűnik az elmúlt nyár nyoma, az őszé is, és néhány nap múlva azt mondjuk, hogy tavaly. Vadászpuska durranásai, a közelben valaki istent és sintért játszik: a mezőszélen gyülekező kutyák között végez irtást. Mi Kutyánk megúszta, ő az a furcsa színű kóbor eb, amit hiába édesgetnék magunkhoz, tartozni jobban fél, mint a kóborsorstól.
Az utcán elviselhetőbb a magány. Az üzenet a feleség telefonján. Idegen vagy a történetben. Értenéd, azután inkább nem. Ez is szabadság, hirtelen furcsa boldogság ül a szívedre, a múlt és a talányos jövő között halnál! Addig, amíg a méreg mézédes és erős a mámor, az utca sárgás lámpafénye alatt derékszögben a hóra dőlni. Elérne a dermedés, néptelen a környék, bökne rajtad, és talán melléd ülne az a hamuszín bundás. Nincs mitől félni, betakartad a rózsák a tövét, ebben a nagy hidegben ez fontos. A világ nem a régi, a menekült szomszédod is elmenekült, vendégnek visszajár még, ki érti, hogy miért, azt mondja, ez a legalja szegénység, és ő is azt kérdi tőled, hogy felétek miért nincsen erdő?
Régi karácsonyi pillanatok, mézes pálinka után tragacson az öreg szomszéd. Zörgött a flaszteren a faküllő, a vasabroncs, ilyen már dísznek is csak néhol. Amott tolják Pétert, ni! A vastag párás ablakon tenyérnyi rést törölő kéz nyomán vízpatak az ablakdeszkáig, legyintés, hogy szegény Julisunknak nincs egy nyugodt napja. Pétert elviszi a tél, pedig mennyire szeretik egymást.
… mi jár a fejemben, kérdezi tegnap az asszony, hazudni minek, hallgatok, rakom a léceket, padlót ígértem, lassan készül. Később hegyes késsel hasítom a száraz paprikák oldalát, darálom, méregerős, marja a szemet, egy férfi ne sírjon, vagy boldogságában tegye. A paprikára fogom. Reménytelen. Simogatás, összebújás, csend, béke, egymás nyakába szuszogás, gyerekek. A múltban szilánkosra tört üveggömbjeinkre hiába kérdeznék, látom rajta, felejtve. Tudnom kell, emlékszik-e torzult arcunkra a gömbök tükrén, a nevetésre, ami eltartott újévig, és a farsangon át még soká. A szerelem kémia? Ha a vérből oda, nincs tovább láz, nem pirul az arc, nem ver gyorsabban a szív, a kéz sem remeg? Pedig kellene az igazi karácsony, nem ez a belegebedés a megfelelésbe, a tíz féle sütemény, ami a kukában végzi. Azután egyedül szedegetni a morzsákat az asztalról. Kellek-e, ahogy vagyok, reményt vesztve néha, máskor a mosolyos arcom? A vágy, a kívánás, a lehetséges, a nincs határ érzése? Mindazok a dolgok, amiben megszűnhetne végre a halálfélelem. Tényleg van ilyen? Az ünnepek köze remény is, az érzésben minek az álarc, kétségbeesetten boldog akarsz lenni. Már-már angyal vesz hátára, kezedben érzed az erős szárnytő pihetollas angyali hűvösét: ebbe temetkezni legyél bátor, majdnem elrepülsz vele.
Mielőtt teljesen elszállnál, megszólal a telefon. Zuhanás, csörömpölés, szélsebesen csapódik helyére a számtalan álarc java. Idegen számról a feleség az, hogy az erdőszél sarában elakadt a kocsival, azonnal hívj valakit, menjetek és segíts! Mi a bánatos karácsonyt kerestél te ott? És miféle erdőszél, felénk nincs erdő, és egyáltalán, ilyen nem létezhet! Kattog a szíved, ez az élet, ilyen ez, soha sem szabályos, az ünnep főleg nem, pedig mindenki annyira igyekszik, hogy majdnem beleszakad. Egyszer aztán bele is, de most itt van még ez a padló, a paprikadarálás sem kész, és honnan szerezz gyorsan egy kocsit?


Címkék

akasztott asszony háza (1) Antus meséi (1) asio otus (1) baleset (1) Balkalonológia (1) Balkán (1) bánáti csend (1) Barát-utca (1) beteg (1) boldogság (2) bombázások (1) boszorkányok (1) bükkfa (2) Columbia (1) cseléd (1) dédi (1) doktor (1) Dombos Fest (2) elfogyott napok (2) elvándorlás (1) erdei fülesbagoly (1) érintések (53) föld (1) fruzsina (1) gang (1) gyaloglás (1) háború (5) haibun (1) hajnali (1) halottak napja (1) harangoznak (1) ház (1) ibrik (1) interjú (1) írás (1) Irma (3) Irodalmi Jelen (1) irodalmi napok (1) irodalom (1) kalács (1) kalap (1) karácsonyi depresszió (1) karázsony másnapján (1) karibi világ (1) kemence (1) kenyér (3) kert (1) kishegyes (7) kishegyesi kaszáló (1) Kissanyi regénye (3) Közegellenállás (1) Közegellenállás 2019 (1) lángos (1) lepény (1) levél a katonaságtól (1) madár a célon túl (1) magány (2) Majtényi Mihály novellapályázat (2) Marquez (1) Matilda (1) menekültek (2) mozsár (1) nagy farkas dudás erika (4) nagysága (1) nfde (3) nfderika (1) novella (1) nyár (2) nyomorult élet (1) olasz baba (1) óra (1) öregség (2) ősz (1) Pecze-kastély (1) piac (1) redőny (1) régi dolgok (1) riport (2) rövidpróza (1) semmiből a semmibe (1) Sikoly (1) sírás (1) szalonna (1) szeged (1) Székács Vera (1) szellemi tulajdon lopása (1) Szerbia (2) szerelem (4) szétvert családok (1) Szombathy Bálint (1) tartalékosok (2) temetés (1) tenger (1) (1) Ujj Zsuzsnna (1) városi (1) vizihulla (1) zivatar (1)