"Az otthon lakói elfásultak, gyûlölködni se volt kedvük, se egymással, se az újakkal, a beköltözõket nem kérdezték, hogy kifélék, mifélék, de lassan minden kiderült mindenkirõl. A gyerek is nõtt, zavaros történetek között, nagynénje éjszakai lihegése ijesztette, amikor az magán segített a paplan alatt, de kihallatszott hozzá késõbb az is, amikor az újságíró maradt szerelmeskedni. Miért kell simogatni saját magát, azt is kibeszélte: ha éjjel rátör az emlékezés, csak úgy csitulhat benne a félelem. Már egyre durvább képzelgésre van szüksége, hogy a kívánással legyõzze magában a rémségeket."
Az alábbi helyre kattintva az egész írás:
(2004 decemberéből)
