Akikre a Jóisten is áment mondott
Ház az akácok alatt
A ház eleje fehérre meszelt, az alja barna. Kettő ablaka négy-négy kicsi szemmel néz az utcára. Hatalmas akácfák nőttek a ház fölé, már ritkán látni ilyent. Öregapám hátsó udvarában voltak ekkorák a fák, aztán elfogyott a földből a víz, legalábbis ezt mondták, amikor egy tavasszal nem hajtottak ki a fölső ágak.
- Ha valami hosszú ideig kitart a helyén, nehezebb elbánni vele – mondja Józsi bácsi is a vastag fákat nézve. Büszke rájuk, és méltányolja elismerő tekintetemet. Panaszolja, hogy a szomszédja facsemetéit egy reggelre derékba törték, azt föltételezi, azért mert kifogásolta a szembe ház büdösét, amitől szellőztetni sem lehet.