Tartalék élet

Koppant az üres pohár az asztalon, pontot tett a délutánra. Mozdultam, hogy kikísérem Imrét, de a pillantása visszatartott. Mire várunk, menjen, gondoltam már előre félve: jaj, nem kell nekünk a dráma! Ez van! Tegnap mások éltek át hasonlót, ma rajtunk a sor! Ilyeneket gondoltam, közhelyeseket, csak nehogy síróssá legyen az elköszönés.

Győzelmek és vereségek ideje - magánháborúink '99

1999 márciusának egyik tavaszillatú délutánján én még a tervezett közös életünkről beszéltem, amikor ő az egyre hosszabb hallgatásaival éreztette, hogy nem akarja annyira az összeköltözést. A félig kész házának teraszáról néztük a délnek tartó forgalmat, már szótlanul mindketten. A közeli laktanyából nagy zajjal vonultak ki a harckocsik, katonai teherautók. Ne találkozzunk többet, mondtam elköszönéskor, inkább csak próbára akartam tenni őt, megbántottan a hosszú hallgatásoktól, de azt felelte rá, hogy jól van. Másnaptól még a tanáriban is kerültük egymást.

    A háború első napjától iskolaszünetet volt, nem is találkozhattunk. Néhány napra rá újrakezdte: hajnalonként az ablakomba tavaszi virágokat rakott. Később jobb sorsra szépült, korai rózsákat. Szirmukra írta a nevem, és azt, hogy szeret. Sárga rózsákra kék irónnal írt, belyukadtak a betűk.

Tavasz a Szélső utcában -- 1999, Szerbia, háború ideje

(ezerkilencszázkilencvenkilenc április eleje)

1.

A falusi házak kapuját egészen az utóbbi időkig nem zárták, közvetlenül a háborúk előtt és alatt sem, még akkor sem, amikor idegenek özönlötték el a vidéket. Aztán minden elcsendesedett, az idegenek közül sokan végleg a faluban maradtak. Az őslakosok előkeresték a régen elkallódott rozsdás kapukulcsaikat, zárakat és reteszeket szereltek föl az előszobaajtóikra.

Dejà vu

Kivételesen egy nem igazán szépirodalmi részlet kerül ide. A Népszava Szép Szó mellékletében jelent meg - még 2003-ban. És többet nem is mondok róla, íme az írás:

Dejà vu

"… olvasom, hogy kétszázan tüntettek Belgrádban, a nagy tüntetések városában, gondoltam is, hogy nagy depresszió lehet nálatok. Illetve valami hasonló, mint ami itt: nem értik az emberek, hogy mi köze van ennek a balhénak a saját sorsukhoz. Ami azért Jugoszlávia esetében (vagy hogy is hívnak most titeket) mégiscsak furcsa, mikor éppen az USA-hoz nektek igenis sok közötök van, ugye..." (levél, 2003. február)