Mennyi sérült ember! De miért pont az én barátaim? És én is sérült lennék, ezért tartozunk egymáshoz? A hasonló hasonlót vonz elvén? Nem tudom. Vagyis igen. Most feleselek magammal, mintha nem lenne jobb dolgom. Igen. Gondoltam beszélgetésbe kezdek valakivel a hálón. Aztán mást gondoltam. Ki lenne bolond ebben az órában, és ezen a napon… amikor a családjával, a szeretteivel…a barátokkal…együtt. Karácsonyfa, alma, ajándék és szeretni kell hangulat.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karácsonyi depresszió. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: karácsonyi depresszió. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. december 27., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Címkék
Antus meséi
(1)
Balkalonológia
(1)
Balkán
(1)
bánáti csend
(1)
boldogság
(2)
bombázások
(1)
boszorkányok
(1)
Dombos Fest
(2)
elfogyott napok
(2)
elvándorlás
(1)
érintések
(53)
föld
(1)
gang
(1)
gyaloglás
(1)
háború
(4)
haibun
(1)
halottak napja
(1)
írás
(1)
Irma
(3)
Irodalmi Jelen
(1)
irodalmi napok
(1)
irodalom
(1)
karácsonyi depresszió
(1)
kemence
(1)
kenyér
(2)
kert
(1)
kishegyes
(3)
kishegyesi kaszáló
(1)
Kissanyi regénye
(3)
Közegellenállás
(1)
Közegellenállás 2019
(1)
lángos
(1)
lepény
(1)
levél a katonaságtól
(1)
magány
(1)
Majtényi Mihály novellapályázat
(1)
menekültek
(2)
nagy farkas dudás erika
(1)
nfde
(1)
novella
(1)
nyár
(2)
nyomorult élet
(1)
olasz baba
(1)
óra
(1)
öregség
(2)
ősz
(1)
Pecze-kastély
(1)
riport
(2)
rövidpróza
(1)
semmiből a semmibe
(1)
Sikoly
(1)
sírás
(1)
szellemi tulajdon lopása
(1)
Szerbia
(2)
szerelem
(4)
szétvert családok
(1)
Szombathy Bálint
(1)
tartalékosok
(2)
temetés
(1)
tenger
(1)
tó
(1)
zivatar
(1)