Fészerfal a málnásban és az előszámla

Megjelent a Magyar Szó ÉRINTÉSEK rovatában http://www.magyarszo.com/fex.page:jegyzetek

Irma akár férfinek is születhetett volna. Most éppen a kidőlt fészer falát hozza rendbe. Kérdezem, egyedül akar belevágni?
Előbb válaszra sem méltat, dühöng, hajnalban valami elvitte a legszebb tyúkját, magát okolja, mert este megint Sándoron járt az esze az ólajtó helyett. Most itt a baj. A fészernek meg annyi, közben azt beszélik a boltban, hogy ahhoz is papír kell, ha a maga portáján javítana az ember. Sürgős, mire várjon, hogy a tető is a nyakába szakadjon, arra? Ott halna meg alatta, de ennél is rosszabb, ha nyomorékon túlélné. Vagy azért halogassa, hogy a végén még megbüntessék? Na, látod, mondja, sürgős ez mindenképpen! Falazást meg eleget látott már: alapozás, kötés, vízszintes, meg függőleges.

Van ilyen ezen a tájon, ne csodáljam már annyira! Megkeményedik a nő, belefárad a másra várakozásba, megfogja azt a szerszámot, például kimegy a kertbe, kifűrészeli a két legszebb, három éve gonddal hizlalt akácfáját, éppen azt a kettőt, amire büszke volt, hogy milyen hihetetlenül gyorsan vastagszik. Négy éves korában tüzelő lenne. Olvasta, hogy akkor a leggazdaságosabb kitermelni, azután lassul a növése. De gond aztán szál sem, mert tőből kihajt, és annak is négy év múlva érik be a haszna. Most kivételt tett, a kilencből kettőt kifűrészelt támasznak, sírhatnékja volt a lobos ágakat gallyazva. Csak idő kérdése, hogy a fal után a tető is megy, mondta a szomszédja, aki illemből ajánlkozott segíteni, vagy inkább a köztudottan jó pálinkája miatt tüsténkedett. Irma maga gyűjtögeti a gyümölcsöt, maga főzi, saját kazánja van. Ő egy kortyot sem iszik, beleszagol, nézi, és amikor a vendégének kezd csillogni a szeme az neki elég. A szomszéd addig ivott, amíg Irma töltögette neki. Föltartani az embert, arra való az ilyen! A végére azt is elfelejtette, hogy miért ment át hozzá, és amikor már Irma feneke után kezdett kapdosni, na, akkor Irma kidobta.

Egymaga kínlódta meg, de két ponton föltámasztotta, aláékelte a tetőt, aztán nekiborult a romtakarításnak, mint az egyszeri kölyök az anyja valagának. Félig fogatlan szája mosolyra húzódik, már csak magam nevetek a saját mondásaimon, mondja, ez az igazi nyomor, nem más! Fogorvoshoz jár, sok pénz, nem éri meg a macera, jön egy betegség, elviszi, minek akkor a drága fogsor, kivehetőst akar, ragasztót is hirdet a tévé, de ha a fogtechnikus rendes munkát végez, a ragasztó luxus, ne szokjon rá, ezt már Sándor tanácsolta. De most a férfiakról inkább ne, elég volt belőlük.

Itt ez a fészer, nincs elég baja? A végén büntetés lesz belőle. Amikor kidőlt a száz éves vert fal, át a szomszéd málnájába, ordibáltak egymásra, de senki sem tehet róla. Ha talán rendszeresebben meszelte volna, de neki sem juthat mindenre ideje, most is mennyi baja, nemcsak a fal miatt, a fogak miatt, Sándor is betette a kaput, de arról most ne, a földet talicskázza inkább a kert végére, ahol csak szeder, borostyán, som terem.

Elhordja a földet, azután falaz, egyedül. Tégla van, apja idejében vették. Vízszint mérő, függőón, kőműveskalapács, malteroskanál, vödör. Betonkeverő? Az minek? Kikeveri a sarat lapáttal. Sárba rakja, fölösleges a cement, nem az öröklétnek építi, csak addig tartson ki, amíg ő él! Akárhogy nézzük, ez nem sok, de egy nappal túl kell, hogy élje Sándort, elszámolni valója van vele, mert ő egy kemény nő. Na, majd figyeljem csak meg! Te fiatal vagy, még megéred, aztán majd leírhatod, akár az újságba is, csak ezzel a fallal legyek meg, mielőtt ideér a törvény, hadarja és beleizzad a heveskedésbe. 

Irma, ne beszéljen így, kezdeném, de szavamba vág, hányszor mondta, hogy ne magázzam, és arra kér, kérdezzem meg, hogy a fészer hátuljához kell-e már engedély, és mi van akkor, ha azt ő javítja, mert valamiféle előszámláról is hallott…