Nem lesz könnyű. Mert mi tartozik az olvasóra? Név, születési adatok, honnét, hová, mit, mikor, meddig? De az efféle tények soha nem érdekeltek, és nehezen képzelem el, hogy más másként van vele. Inkább a miértekre felelnék szívesen, ha kérdezne valaki. De arra sem lehet egyértelműen, mert én sem tudom, hogy mit és miért.
Negyven éves vagyok, és ez számomra a legfontosabb adat: ennyi idő után már beláthatom, nem leszek más. Én az vagyok, akinek a szavak, a betű világa nagyon fontos, sokszor fontosabb, mint kellene. Szerelmes felbuzdulásból, de vádként is mondta a hajdani ifjú, hogy "kedvesem, te nem erre a világra születtél", és ekkor egyből kinyílt a szemem. Őt persze kidobtam, világoslátásom első következményeként, mert kinek kell egy olyan társ, aki a szárnyalásra való hajlamot nem erénynek könyveli el, hanem jövendőbeli problémák előidézőjének? Addig is sejtettem, hogy meg kellene próbálkozni azzal a másik élettel, de az említett kinyilatkoztatás-szerű mondattól kezdve valóban elrugaszkodtam mindentől, ami egy józan gondolkodású, gyakorlatias ember sajátja...
Igen, gyerekkoromban író akartam lenni, kezdetnek talán újságíró. Objektív akadályai viszont inkább a családalapítás felé tereltek, de szerencsémre barátom, társam is lett a férjem, aki két lábbal állva a földön jó szívvel tűri másféle tulajdonságaimat, ami ahhoz kell, hogy otthon legyek abban a másik világban is, ami egy kicsit befelé fordulásra késztet, és időnként nehezen elviselhetővé, elsősorban az ő, de négy lányom, két unokám számára is.
Kishegyesen születtem, itt élek. Egyesek szerint ebben a Telecskai dombok ölelte völgyben íróságra hajlamos egyénből születik a legtöbb, de hosszabb tanulmányt érdemelne, hogy mi lehet ennek az oka. Írásfalva nevet is ragasztottak már erre a környezetre, és azon belül Dombos és Lankás létezik, mint szellemi tér. A két különböző utat követők közül, ha mindenáron besorolásra kell törekedni, írásmódomban a lankásiak felé hajlok.
Talán egy önéletrajznak másmilyennek kellene, hogy legyen. De ha azt veszem figyelembe, hogy családi vonatkozású dolgaim nem ide tartoznak, az írással kapcsolatos eseményeknek, tényeknek még híjával vagyok, mivel alig két éve publikáltam először (ha nem számolom a fémipari középiskola ideje alatt megjelentett verseket, novellát). Huszonöt év kihagyás után ez az utóbbi két év viszont elég mozgalmassá sikeredett. Novellákkal kezdtem a bemutatkozást. Önálló kötetem még nincs, háromnak vagyok társszerzője, a vajdasági sajtótermékek majdnem mindegyikében publikáltam, a Képes Ifjúságban, a Magyar Szó kulturális mellékletében leggyakrabban; internetes irodalmi magazinokban, például az zEtnában számos írásom fut; a zombori rádió Hangoskönyv című irodalmi műsorában is többször szerepeltem. Elkalandoztam az újságírás felé is, és a meghirdetett pályázatokon sikerrel jártam. A Bábel esszépályázat díjnyertesei közé kerültem két alkalommal.
Vannak dolgok, amelyekről szívesen tennék említést már akár ebben az életrajzban is, de azok megtörténte a jövőbe van datálva, és az sem biztos, hogy éppen velem történik meg.
(Már nem emlékszem, hogy hova készült a fönti életrajz-féle, és azóta sok dolog megváltozott: négy unokám van, kilenc közös kötetbe kérték (vagy nem kérték, csak beszerkesztették) írásaimat. Ja, és ötven éves vagyok. Még mindig nem adtam ki önálló kötetet, bár lett volna rá alkalmam többször is. Majd.)
