2010. január 25., hétfő

A redőny mögött Matilda

Az épület tizenöt éve lakatlan, bár valamikor a falu legszebb háza volt, most műemlékké nyilvánítva pusztul. A homlokzat díszítőelemeinek java szétmállott, a gipszrózsák, koszorúk a járdán végezték. Az ablakok helyén üresség tátong, egyetlen kivételével mindegyiket elhordták tüzelőnek. A szobák villanyvezetékeit színesfém tolvajok szaggatták ki a falakból, és az ajtók, a parkett is a közeli nincstelenek kályháit fűtötte. A két utcára néző ház tizenhat ablaka közül csak egyetlen maradt a helyén rozoga redőnyével együtt. A műemlékvédőktől érkezett hölgy feketelakkos körmével mutatott rá, és a kamerába mosolyogva mondta: a többi ablak is éppen ilyen volt, mint ez itt! Aztán egy idős helyi lakosra fordult a kamera, akit a riporter a redőnyös ablak és a mögötte lévő szoba legendájáról kérdezett.A házat még a második világháború előtt a falu orvosa építette a családjának és a rendelője is abban az épületben volt. Ott élt egy távoli rokonuk is, Matilda, ő a rendelő melletti kisszobában lakott. Délutánonként a félrehajtott függönyszárnyak keretében, szobája nyitott ablakában hímzett, vagy csipkét horgolt. Nem tett érte semmit, de a falusiak mégis kedvelték. A háború vége felé egy reggelre eltűnt az egész család. A házat, Matilda szobájának kivételével, aminek bezárt ajtóját képtelenek voltak föltörni, az utolsó díszpárnáig kifosztották a falusiak. Kinek egy lámpa jutott, kinek egy ibrik, és még ma is akad a faluban a doktorék házából emlék: a leszármazottak úgy őrzik, mint ereklyét, mutogatják, és közben helytörténeti érdekességként emlegetik a redőny mögötti kis szoba történetét. Matildáról mesélnek, aki szerintük még mindig ott ül a már porlepte, foszlott, pókhálós díszletei között, mert annakidején sem családjának könyörgése, sem a hivatalos fölszólítás nem győzte meg, hogy fölálljon a hintaszékből, és öléből asztalra téve a hímző rámát, elinduljon velük a végzetük felé. Úgy beszélik, emberi erő kevés volt, hogy elmozdítsák onnét.Hatvan éve senki sem járt abban a szobában, még a doktorék után hamarosan beköltöztetett jövevények sem. Az új lakók mindent fölforgattak, a rendelő bútorait, az orvosi könyveket a pincébe dobálták. Festettek, mázoltak, az egész ház új arcot kapott, és ettől még jobban föltűnt az utca felől is érintetlenül hagyott rész: Matilda szobájának ablaka. Mert ahhoz az ablakhoz sem keretfestés, sem redőnylakkozás, de még pókhálózás céljából sem közelítettek soha! A falusiak hiába kérdeztek rá, az új lakók Matilda szobájáról nem beszéltek. Lassan mindenki megszokta az évtizedeken át csak a múló időtől változó, leengedett redőnyű ablakot. Aztán ismét háborús idők jöttek, és a jövevények is éppen olyan hirtelen tűntek el a házból, mint sok évvel azelőtt a doktorék. A ház ismét tolvajok prédája lett, akik mindent elhordtak, de érthetetlen okból, Matilda szobájának kilincsét közülük sem merte érinteni senki.

Nagy Farkas Dudás Erika